Rólam

                   születési dátum: 1995.06.27

            Nem tudom ha érdekel is valakit életem különböző mozzanatai,  de úgy döntöttem, hogy írok pár sort magamról, melyekben válaszolni próbálok pár ismerősöm kérdésére.

            Egy átlagos családban élek, legalábbis én ezt állítom, 2008-ig falun laktunk, pontosabba, Alsótökön. Igen első hallásra talán vicces a neve, hogy honnan jön nem tudom. A lényeg az, hogy 2003 környékén, metaforikusan mondva innen "halászott" ki  a Válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány ahol elvégeztem az első négy osztályt, s amint szokás volt, hogy a Válaszúton negyediket végző diákok nagy része Szamosújvárra jutott a Téka Alapítványhoz, így én is idekerültem és itten töltöttem  nyolc évet, azaz a V.-től XII.-ig itten jártam, az V-VIII-at az akkori kettes számú iskolában, a IX-XII-et az "Ana-Ipatescu" elméleti líceumban, filológia szakon.

              Gyermekkoromról annyit, hogy már öt évesen, ha jól emlékszem átsétáltam a szomszédfaluba, ahol édesanyám részéről való nagyszüleim laktak. A szüleim  között folytonos viszály volt, az ünnepnek nem volt ünnepi hangulata, folyton veszekedések, félelem és az a bizalom ölelt körül, hogy valamikor minden jobb lesz. Egy másik  folytonosan visszatérő kérdésre válaszolva, ez volt annak az oka, hogy én már hatodikos koromban még mindig Szamosújváron jártam iskolába, ugyanis 2007-2008 telén édesanyámmal és a másik két testvéremmel Kolozsvárra költöztünk, és mivel szerettem a Téka Alapítványban nem is gondoltam arra, hogy költőzzek ide Kolozsvárra egy másik iskolába. 2010-ben amikor befejeztem a nyolcadik osztályt. Úgy döntött a sors, hogy továbbá Szamosújváron maradtam, ahol biztonságban és szeretve éreztem magam. 2014-től kezdődő történetek még túl frissek, hogy leírjam, még csak két év telt el...

               Kezdetektől fogva, mai napig is talán én voltam a legcsendesebb, legártalmatlanabb diák az osztályból. Olyan beceneveim voltak, és vannak, hogy Balogocska, Ferkó, Fecó, Ferike, Feri és a még mindig aktuális a Főnök. A legutóbbi nem abból ered, hogy parancsolgatok(jól van bevallom, talán itthon kissé parancsolgatok), hanem  nyolcadik osztályos aktatáska használattól ered és annyira rám ragadt XII. osztályig, hogy már a pedagógusok egy része is így szólított. Engem tulajdonképpen az nem zavar, hogy ki hogyan szólít csak az a fontos számomra, hogy tudjam, hogy engem szólít.

                Végezetül, nem gondoltam, hogy ennyit fogok írni, esetleg, hozzátenném azt, hogy nem vagyok a politika híve ezért az ilyen kérdésekre nem tudok válaszolni.

                                                                                                    Üdv. minden jót!